Rajz, a gyermeki lélek varázslatos lenyomata

Rajz, a gyermeki lélek varázslatos lenyomata

A gyermek a rajzaival olyan üzenet közvetít, amit más módon nem is igen tudna kifejezni. Rajzok által próbálja saját magában elrendezni és feldolgozni az átélt eseményeket. A rajzolás tehát rendszerező és esetenként gyógyító hatást gyakorol a gyermeki lélekre.
A rajzolás és a festés egyik nélkülözhetetlen előfeltétele a rajzeszköz megfelelő mozgatása. A másik a rajzolni vágyás és a lerajzolni kívánt dologról való tudás. Mindegyiket szükséges fejleszteni, vagyis egyre magasabb szintre emelni.

Rajz, a gyermeki lélek varázslatos lenyomataA gyermekrajz, még a legegyszerűbbnek tűnő is, teljesen tudattalanul a gyermek lelkéből indul ki. Ezért soha ne minősítsük azt!  Ne állítsunk fel követelményeket, hogy a gyermek mit és hogyan rajzoljon! Bánjunk a rajzokkal tapintatosan, hiszen általuk a gyermek lelkébe nyerhetünk bepillantást! Becsüljük meg, hogy a rajzokon keresztül újra és újra feltárulhat előttünk – sokszor a felnőttek által már régen elfeledett – gyermeki lét varázslatos világa.
A mozgás, a zene és a tánc lélekfelszabadító erejéhez hasonlóan a rajzolás és a festés is oldja a szorongásokat, és felszínre segíti az esetlegesen elfojtott érzelmeket és vágyakat. A gyermekrajzok elemzésével sok mindent megtudhatunk gyermekeinkről és mélyebben megismerhetjük őket. Olyan rejtett információkat kaphatunk a személyiségükről, amit szavakkal még nem tudnak, vagy nem akarnak nekünk elmondani.

Ismerkedés a rajzolással
Egy éves kor körül elég éretté válik a kicsik kar- és kézmozgása ahhoz, hogy vastag, hengeres, szélesen nyomot hagyó és puhán kenődő krétát adjunk a kezükbe. A színek legyenek minél erősebbek és egymástól teljesen eltérőek. A kisgyermek a vastag krétát még mind az öt ujjával ragadja meg. Rajzolás közben a csuklója még nem hajlik rugalmasan és a mozdulatban még szinte az egész testével részt vesz. Majdnem merev karral húzza az egyenes vonalakat és ütögetve, döfködve pontokat firkál. Ekkor legjobb, ha függőleges felületre – táblára, kerítésre, falra – rajzol. A rajzolás inkább a mozgás örömét nyújtja számára, de közben megtapasztalja, hogy a rajzeszközzel hogyan hagyhat nyomot a különböző felületeken.
Minél többször gyakorolhat, annál hamarabb megérti a helyzetet. Firkálás közben megtanulja folyamatosan vezetni a vonalakat és azt, hogy a mozdulatai igazodjanak a rajzfelület nagyságához. Ilyenkor legyünk mellette, osztozzunk az örömében, a sikerében. Ragadjunk mi is krétát és alkossunk együtt, mutassunk gyermekünknek példát. Mindig hagyjuk, hogy belerajzoljon vagy kiegészítse a mi rajzunkat is. Magyarázattal vagy akár mesével kísérjük a rajzolást, így értessük meg vele, hogy a vonalak és pontok hálózata jelentéssel bír.

Irka-firka
Hogy mikor kezdődik a firka-korszak és hogyan alakul a rajzképességek fejlődése, leginkább attól függ, hogy a gyermeket milyen családi háttér veszi körül. Időben adnak-e a kezébe korának megfelelő rajzeszközöket, kap-e a szüleitől és a családtól játékos segítséget, lát-e követendő példát, hall-e dicsérő és buzdító szavakat. Ha ezek megvannak, akkor naponta akár több tucat firkát is lelkesen elkészít. Hogyha ezek hiányoznak, akkor sem mond le az alkotás öröméről. Rajzolni fog a csokival a falra, vagy a fogkrémmel a tükörre. De azt hiszem abban egyet értünk, hogy ez nem a legmegfelelőbb módja a rajztanulásnak.

Másfél-két éves kortól a rajzoló mozdulatok fokozatosan áttevődnek a vállról a könyökre, majd a csukló mozgásai is egyre ügyesebbé válnak. A nagy lendülettel ide-oda húzogatott vonalakat hamarosan felváltja a vonalgombolyag és a körfirka. Eljött az ideje, hogy vízszintes felületen is gyakorolja a kisgyermek a rajzolást. Remekül lehet firkálni krétával az aszfaltra, bottal a homokba és természetesen asztalnál ülve egy nagy rajzlapra.  Az ujjak ügyesedésével a rajzeszköz is fokozatosan vékonyodik, adjunk a kezébe zsírkrétát és a három élű, vastag színes ceruzákat!
Az ujjak finom mozgásait ujj-festmények alkotásával is fejleszthetjük, tenyérrel és apró ujjacskákkal elbűvölő művek készülhetnek. A festményeket bekeretezhetjük, albumba gyűjthetjük, vagy akár ajándékba is adhatjuk.

Ha jól megfigyeljük a firkákat, azt láthatjuk, hogy szinte minden íráselemet magukba foglalnak. Így érthető, hogy a keveset vagy egyáltalán nem firkáló gyermek nagyon nehezen tanul meg később írni.

Pont, pont, vesszőcske…
Két és három éves kor között a gyakran rajzoló gyermek műveiben megjelennek a nem túl bonyolult formák. Ilyenek például a kör, a háromszög, a kereszt vagy csillag, a cikk-cakk, az egyenes, a szög, a csigavonal, a hurok és a hullámvonal, amelyek a felnőttek művészetében is visszaköszönnek. A formakészletnek része az írás utánzása is, ami a vonallal és a mozgással való játéknak tekinthető.
A gyermekfirkák kezdettől fogva hordozhatnak jelentést, a vonalak különféle dolgokra emlékeztetnek, és a szülő érdeklődésének hatására a gyermek utólag adhat is azoknak elnevezést, amit gyakran meg is változtathat. Egy felnőtt számára az első gyermekrajzok tartalmának megfejtése nehéz, és sokszor a kis alkotó segítsége nélkül szinte lehetetlen.
Mégis nagyon fontos, hogy alkalmat adjunk az utánzásra, mert a firkálás alakulófélben lévő képi beszéd, s a tanítás nem kényszerű mintaadást jelent, hanem segítség az önálló rajzkészség kifejlődéséhez. A maguktól még csak fej-láb emberkéket vagy csak köröket rajzoló gyerkőc sokszor már képes arra, hogy testrészeket is rajzoljon. Először mutogassuk és nevezzük meg közösen magunkon és egymáson a testünk különböző részeit. Ezután kérjük meg őket, hogy újból rajzolják le, de már a kiegészített emberkét. Segítsük őket azzal, hogy a rajzolás közben újból elmondjuk és mutatjuk is magunkon a testtájakat.

Apró művészek
Mivel a firka megelőzi a személyiséget tükröző beszéd korát, elmondható, hogy a gyermekrajz az egyéniség legelső lenyomata. Ez az első gondolatokat, élményeket ábrázoló és közlő képi, azaz vizuális nyelvrendszer.
Négy éves kor körül a gyermekrajz jól felismerhetővé válik, és lassan kialakul a gyermek összetéveszthetetlen egyéni stílusa. Ebben az életkorban a gyermekeknél a rajzolás különleges, kettős funkciót tölt be. Az alkotás öröme mellett megjelenik a mindent elsöprő közlési vágy. A gyermek a tapasztalatait, az élményeit másokkal is szeretné megosztani. Rájön, hogy ugyanúgy, mint a beszéd a képek is egységes, mások által is jól felismerhető jelrendszert alkotnak. Még nem tud mindent lerajzolni, ezért mesél a képről, történettel gazdagítja azt, értelmezi a lerajzolt embereket és az eseményeket.
Mindez azonban csak akkor okoz felhőtlen örömet a gyermek számára, ha már kellően megtanult bánni a különféle rajzeszközökkel és eközben elegendő biztatást és dicséretet kapott. Így magabiztosan és jókedvűen rajzol akár minden nap. A szülő pedig boldogan gyűjtögetheti az újabb és újabb műveket.

 Az egészen kicsi gyermek azért firkál, mert még nem tud rajzolni. De minél előbb megtanul, annál jobb. A rajzolás a felnövekvő gyermek életében fontos és izgalmas játék, lehetőség arra, hogy a háromdimenziós valóságot síkban, azaz két dimenzióban ábrázolja. Színekkel, formákkal tükrözheti külső környezetét és elbűvölő, mesés belső világát.