Lábjáték

Lábjáték

Minden mozgásforma vagy célzott tornagyakorlat, amiben a lábak részt vesznek, lábtornának is nevezhető. Ugyanakkor az is igaz, hogy ha tornáztatjuk a lábat, egyúttal más testrészeket is megmozgatunk. Fejlesztjük az egyensúlyt, az érzékelést, a szem-láb koordinációt, a koncentrációt, a memóriát, a ritmusérzékelést, és természetesen az idegrendszert, valamint a mentális képességeket.
A tornagyakorlatok természetes kísérője a játék, ez szorosabbá teszi a szülő-gyermek közötti kapcsolatot, színesebbé teszi a gyermek érzelemvilágát, elősegíti a társas viselkedésformák helyes irányú fejlődését… összefoglalva, a játék nélkülözhetetlen az egészséges személyiségfejlődéshez. A lábtorna valójában nem mozgásgyakorlatok egyhangú, mechanikus ismételgetése, hanem egy olyan közös játék, amelybe a szülő a - gyermek számára észrevétlenül - becsempészi a tudatos fejlesztést.

LábjátékElső félév
A láb passzív mozgatását már az első hónapban el lehet kezdeni. A hátán fekvő baba mid két lábát megfogjuk és a térdeit behajlítva egyszerre feltoljuk. A térdek ne legyenek párhuzamosak, hanem kissé kifelé tartsanak. Ezután egyszerre kinyújtjuk a lábacskákat, majd néhányszor megismételjük a gyakorlatot.

A lábkörzést szintén behajlított térdekkel végezzük. Először csak az egyik lábacskát toljuk fel a hasa irányában, majd kifelé körözve lassan vigyük vissza a kinyújtott helyzetbe, utána a másikat is ugyan így mozgassuk, miközben az ellentétes lábat nyújtva lent tartjuk. A körzéseket végezzük bentről kifelé és kívülről befelé haladva is. A páros lábbal való befelé, de főleg a kifelé körzés kicsit nehezebb feladat az apróságoknak, ezért ezeket sokkal óvatosabban és lassabban végezzük, mint az egy lábas gyakorlatokat.

Az első hónapokban a babák hajlító izmainak tónusa eredendően feszesebb, a testtartásuk még nagyon hasonlít a magzati pózhoz, ezért ezek a passzív átmozgatások, a nyújtó, lazító mozdulatok kellemesek a számukra.

Hason fekve is lehet lábmozgatásokat végezni. Felváltva toljuk fel a térdecskéket oldalra, mintha kúszna a baba, miközben az ellenkező láb nyújtva marad. Ezt lehet eleinte úgy is csinálni, hogy a fej lent pihen, később pedig úgy, hogy az apróság rátámaszkodik az alkarjára, miközben a fejét ügyesen megtartja. Fél éves korban majd ebből a mozdulatból indul el a hason kúszás, ami óriási mérföldkő a mozgásfejlődésben, mert a lábacskák ekkor kapják meg az első nagy feladatukat a helyváltoztatásban.

A láb ujjainak funkciója látszólag csökkent, mióta az emberiség két lábon jár, és nem kell a fákon kapaszkodnia. Azonban a lábfej izomzatának erősítésében és a lábboltozatok helyes fenntartásában még ma is nagy szerepet kapnak.
Az icipici ujjak passzív mozgatását szintén az első hónapokban érdemes elkezdeni a babamasszázzsal. A lábfej és a talp puha átnyomkodása, lágy átsimítása után mindegyik ujjacskát külön-külön át lehet morzsolgatni, ezzel adva olyan érintéses ingereket adhatunk, amelyek fokozatosan megerősítik az idegrendszer testsémájában a láb és lábujjak helyét.

Második félév
A passzív mozgatások átváltoznak aktívakká, hiszen azok az ügyes babák, akik jól tudnak forogni és szépen kúsznak, egyre magabiztosabban tudják irányítani a lábukat. A lábtorna nagyon hamar lábjátékká változik, a csöppségeknek és a szülőknek egyaránt hatalmas sikerélmény a mozgáskoordinációnak ez a rohamos fejlődése.
Az úgynevezett funkciójáték, amikor a baba a saját lábát emelgeti, nézegeti, a kezével megfogja, és a szájába veszi, jó alap, hogy plusz értelmet kapcsoljunk  a lábtornához.

Lazán csippentsünk egy színes vagy csörgő játékot, esetleg egy színes csipeszt a baba zoknijára, amit könnyedén le tud majd venni, ha felemeli a lábát. A játékot lehet irányítani úgy, hogy váltogatva tesszük a jobb és bal lábra, amit szintén váltva hol jobb, hol bal kézzel fog meg a baba.

Amikor a csöppségek már önállóan tudnak ülni, akkor először az anyuka ölében, később a szőnyegen ülve is lehet játszani. Ülve újabb játékos gyakorlatokat lehet kitalálni, mindenkinek kedve és ügyessége szerint. A nagyobbacska baba mezítláb az ujjacskáival fogjon meg egy puha vékony kendőt, amivel aztán integethet vagy beleteheti egy alacsony dobozkába. Az egyik talpával megérintheti a másik térdét, vagy teljesen átteheti kívülről a másik lába mellé. A variációk végtelenek, csak a kreativitás szabhatja meg a határokat.

Másfél éves kor után
Ekkor a kisgyerekeknek a legnagyobb sikerélményt az önálló járás nyújtja. A szülő most is sokat tehet az állás- és a járásügyesség fejlesztéséért. Az ülő lábjáték még mindig fontos, de lehet színesíteni az értelmi képességek fejlődésének megfelelően. A lábfejre már nem „élettelen játékot”, hanem „élő” állatbábokat húzhatunk, amikkel megelevenednek a mesék vagy a kedvenc mesekönyv szereplői. A bábjáték közben a csemeték szinte észrevétlenül megtornáztatjuk a lábfejüket, integetnek és köröznek vele. Ha pici lábujjbábokat is használunk, akkor külön életre kelnek az ujjacskák is. Természetesen az anyuka lábára vagy a kezére is kerüljön egy-egy báb, hiszen a történetet, a játékot neki kell irányítania. Ha a család többi tagja is beszáll a bábelőadásba, még fantasztikusabb lesz a lábjáték-bábjáték.

A már magabiztosan álló ás járó apróságoknak olyan új lábtorna gyakorlatokat mutathatunk, vagy inkább együtt játszhatunk velük, amiket már állva lehet végezni, természetesen cipő nélkül. Szinte minden ülő játékot állva is lehet gyakorolni. Az egyik talpát tegye rá a másik lábfejére, térdére, akár egymás után többször is megérintheti. Fogjon meg a lábujjaival kendőt, plüss játékot, amit aztán a kezével átvesz, vagy a lábával belerak egy dobozba. Tegyünk a lábához egy sípoló játékot, amit hol az egyik, hol a másik lábával nyomkod meg. Eleinte engedjük a gyerekeket megkapaszkodni, ez után már csak mi tartsuk őket a válluknál fogva, hogy érezzük az egyensúlyukat, így érezzük, mikor lazíthatunk a fogáson.

Két-három éves
kortól a lábtornát már lépegetve is lehet végezni, sőt zenére táncolva még izgalmasabb a dolog. Lehet végezni sarok- vagy lábujjhegy érintéseket a talajon, vagy a másik térdre; ellentétes térdérintésekkel katonásan lépegetni előre és hátra; külső talp élen cammogni, akár a mackók; felhúzott lábujjakkal óvatosan lépkedni, nehogy „sáros” legyen az ujjunk; a lábujjakkal kendőt markolva lépegetni, fogócskázni…

Bármilyen korú és mozgásügyességű gyermekkel is végeztetjük a lábtornát, mindig tartsuk szem előtt, hogy mit tud, mire képes. Ha túl nehéz vagy fárasztó gyakorlatot várunk el tőle, akkor azt nem fogja szívesen megcsinálni, nem fogja élvezni, így aztán számára nem is lesz játék, hanem csak kényszerű lábtorna.