Játsszunk a labdával!

Játsszunk a labdával!

Játsszunk a labdával!Lehet gurítani, eldobni, elkapni, rúgni, pattogtatni, pörgetni. Játszhatunk vele a lakásban, a szabadban, a vízben. Lehet labdázni egyedül, kettesben vagy egy egész csapattal. Létezik kicsi és nagy, sima és rücskös, világítós és csilingelő, sőt vannak olyan nagyobb méretűek is, amelyekre rá lehet ülni vagy akár feküdni. A labda a legegyszerűbb és talán a legnagyszerűbb játék, amellyel nagyon sokféle képesség fejleszthető a gyermekeknél.

Csecsemőkorban a lassan elgurított labdával kúszásra majd később mászásra biztathatjuk a babákat. A guruló labdát megpróbálja a tekintetével követni, majd utána ered és a megszerzett labdát boldogan veszi a szájához vagy nézegeti. Ha már nagyobbacska, akkor elgurítja vagy eldobja, és újból kezdődik a játék. Fontos, hogy a labda mindig elég puha és akkora méretű legyen, hogy a baba az apró kezeivel jól megfoghassa. Segíthetünk a megfogásában azzal is, ha rücskös labdát választunk, sőt a csörgő és villogó labdák elősegítik, hogy könnyebben észrevegye és kövesse a látásával.

A labdázás hatásai:
• Erősíti és fejleszti a testi és idegrendszeri funkciókat, a fizikai erőnlétet és a pszichikai működéseket is.
• Hatással van a szem-kéz és szem-láb koordinációra, a gömbérzékelésre, a téri tájékozódás fejlődésére.
• Fejlődik a nagymozgások összerendezettsége; a mozgások téri és időbeli érzékelése és pontosítása; a feladathelyzetekhez való viszonyulás és az ehhez való alkalmazkodás; a ritmusérzék; az egyensúly; a testséma kialakítása; a finommozgások kivitelezése.
• A labdajátékok által fejleszthető még a vizuális érzékelés, az irányított figyelem és a szabályok elfogadásának képessége.

Lufival könnyebb
Eldobni és elkapni a labdát nehéz feladat a picinek, mert egyszerre igényel gyors reakciókat a látástól, a nagymozgásoktól és a finom kézmozdulatoktól is. Érdemes először ezt az összetett folyamatot lassítva játszani, és erre a legmegfelelőbb eszköz a lufi. A levegőbe felütött lufi lassú mozgását könnyű követni szemmel és van elegendő idő felkészülni az elkapására is. A lufi mozgásának a gyorsaságát úgy szabályozhatjuk, hogy kisebbre, vagy nagyobbra fújjuk fel, esetleg a fémfóliából készültet vásároljuk meg, ami szintén kicsit gyorsabban mozog a levegőben.

Megtanulja dobni
Minden gyermek először a feje mellől, vagyis felülről dob, csak később tanulja meg az alulról dobás módját, és általában a kisméretű labdát egy kézzel, a nagyméretűt két kézzel dobja el.
Ha a gyermek már a labdadobás technikáját megtanulta, akkor kell elkezdeni a célba dobálást. Erre a célra megfelelő a közvetlenül a fal mellé a talajra elhelyezett nagy és mély kartondoboz, amibe alsó dobással kell beletalálni. Ezt a játékot kezdjük inkább babzsákkal, mert az nem pattog, és csak később vegyük elő a gumilabdát. Lényeg, hogy elég közel állhasson a gyerkőc a dobozhoz, hogy biztosan beletaláljon abba.
A labda elkapása összetett és nehéz feladat, magas szintű szem-kéz koordinációt igényel és még magasabb szintre fejleszti azt.
Álljunk szemben egy méterre egymástól és két kézzel alulról dobjuk egymásnak a focilabda méretű labdát, ezután a gyermek a két kezével kapja el. Mi is így tegyünk, hogy a gyermekünk leutánozhassa a mi mozgásunkat.

Jó móka az egész családnak
Egy éves kor előtt a biztonságosan ülve játszó babával guríthatjuk már a labdát. Üljünk le egymással szemben terpeszben és felváltva gurítsunk egymásnak. Ehhez leginkább nagylabdát használjunk, mert a gyermekek ebben a korban egyszerre használják a labdázáshoz mind a két kezüket, valamint azért is, mert a nagyobb tárgyak jobban lekötik a figyelmüket. A guruló labda sebességét a szerint változtathatjuk, hogy milyen erővel gurítjuk el. A lassabban haladó labdát könnyebb szemmel követni, ezért jó előkészítő szem-kéz koordinációt erősítő feladat a dobáshoz. A gyermek hamar rájön, hogyan tudja szabályozni a kezének az erejét, valamint a labda gyorsaságát, és egyúttal gyakorolja a célirányos mozgást.

Játékötletek labdával
Gurítani lehet párosan vagy körben ülve a család többi tagjával. Jó szórakozás, ha valamilyen másik labdát vagy ülő macit kell eltalálni a gurítással. Nem csak kézzel, hanem lábbal is lehet labdát gurítani. A mezítlábas talpunkkal indítsuk és kapjuk el a labdát. Eközben észrevétlenül gyakorolja a gyermek az egy lábon történő egyensúlyozást is és finom mozgásokat végez a lábfejével, a lábujjaival és a talpával. Természetesen a játékszabály része, hogy egyszer a jobb, másszor a bal lábat lehet csak használni.

A krokodilfociban hason fekve csak a fejjel lehet lökni a labdát, és ha messzebbre kell elmenni érte, akkor azt hason kúszva kell megtenni. Ez is inkább csapatjátékban mókás, a gyerekek óriási nevetgéléssel kísérik, de a felnőttek sem tudják megállni mosoly nélkül.

Rúghatja is
A magabiztosan totyogó kisgyermek örömmel elrúgja a labdát. Nem feltétlenül nekünk szánja, hanem az elguruló labda után szalad és kacagva rúgja tovább és tovább. Ennek ellenére ne várjuk tőle, hogy egyedül játsszon, hanem mi legyünk a védők, akik incselkedünk vele vagy éppen biztatjuk a játékra. Természetesen hagyjuk magunkat kicselezni és mindig dicsérjük az ügyességét. Nem csak a gyermekeknek, de a szülőknek is remek lehetőség a mozgásra, szaladgálásra és az önfeledt ugrálásra.

A labdajáték lehet fejlesztő eszköz egy szakember kezében, lehet komoly versenysport, de lehet szórakoztató szabadidős elfoglaltság a gyermekek vagy felnőttek életében. Egy egyszerű gumilabda mindenki számára könnyen beszerezhető, amivel a család apraja és nagyja önfeledten játszhat, mozoghat, nevethet és elfeledheti egy kis időre a mindennapok gondjait.