Jár, ugrál, labdázik a baba

Jár, ugrál, labdázik a baba

A legtöbb kisgyerek 12 és 15 hónapos kora között megtanul önállóan járni. Ehhez az szükséges, hogy magabiztosan tartsa és fordítsa minden irányban a fejét és a törzsét, vagyis kialakuljanak a fejtartó és törzstartó reflexek és az egyensúlyi reakciók. Szükséges, hogy a csecsemőkori primitív reflexek már ne legyenek aktívak, azért hogy a fejét, a törzsét, a karjait és a lábait egymástól teljesen függetlenül legyen képes mozgatni.
Abban a szülők biztosak lehetnek, hogy minden ép idegrendszerű gyermek elindul egy éves kora körül, tehát ezt a képességet nem szabad siettetni. A fontos feladat a gyerkőc és a szülők számára inkább az, hogy a járás kiegyensúlyozott legyen és a sok gyakorlás hatására egyre harmonikusabb, gördülékenyebb mozgásforma legyen. Ha a gyermek járását megalapozó mozgáskészségei megfelelő szinten vannak, akkor maga a járás is örömet szerez, magabiztosan mozog majd bármilyen környezetben. Legyen az a játszótér, mászóka vagy lépcsőzés, kirándulás, labdázás vagy futkározás a többiekkel. A kiegyensúlyozott járás megalapozza, hogy a gyermek elesés nélkül le tudjon hajolni, képes legyen leguggolni és guggolva hosszabb ideig játszani. Hogy a későbbiekben megtanuljon majd ugrálni és egy lábon egyensúlyozni, biztonságosan hátrafelé lépkedni, majd lépegetve körbefordulni saját tengelye körül. Ezek a mozdulatsorok számunkra, felnőttek számára nem tűnnek bonyolultnak, azonban egy kisgyermeknek komoly kihívást jelentenek, amíg meg nem tanulja azokat.

Olyan mozgásfejlesztő játékokat, gyakorlatokat szeretnék bemutatni, amelyekkel a szülők segíthetik a gyermeküket ebben a mozgásfejlődési folyamatban és mindezt jókedvűen, örömteli közös játékkal tehetik meg.

Lépegetés, járás
Ha már a gyermek önállóan képes járni, akkor biztassuk arra, hogy ezt egyre lassabban tegye, majd kapaszkodás nélkül álljon meg, és újból induljon el. Így tanulhatja a gyorsítást-lassítást, megállást és elindulást. Ahogy a sima terepen ügyesedik, adjunk alkalmat arra, hogy különböző felületeken is lépegethessen, mint a süppedős homok, a rugalmas szivacs, apró kavicsos út, vagy bármilyen terep, ami izgalmas játékot jelent. Minél többet legyen mezítláb, hogy megedződjenek a lábfej izmai és ízületei, amivel megelőzhetők a lábboltozati és egyéb ortopédiai problémák.

Guggolás, lehajolás és felállás
A test súlypontjának áthelyeződése remekül fejleszti az egyensúlyt, a különböző izomcsoportok egyidejű összmunkáját, a testhelyzet megváltozásához alkalmazkodó szemmozgásokat és a testtartást. A nagy klasszikus, a „Sétálunk, sétálunk, egy kis dombra lecsücsülünk, csüccs!” kiváló guggolást fejlesztő játék. Rajzoljunk krétával több egyre kisebbedő kört, amibe leguggol a gyerkőc. Ezeket a köröket használhatjuk úgy is, hogy minden körben leteszünk egy kisebb játékot, amit lehajolva kell felvenni, majd felállva beletenni egy vödörbe vagy szatyorba.

Labdadobás és rúgás
A labda rúgásakor észrevétlenül gyakorolja a kisgyerek a lassítást és gyorsítást, a hirtelen irányváltoztatást és az egy lábon történő állást is. Össze kell hangolnia a látását a lábának a mozdulataival, célozni majd eltalálni a labdát, ezután a megfelelő irányban és elegendő erővel elrúgni azt. Nagyobb labdával kezdjük ezt a játékot, majd egyre kisebb labdákkal folytassuk. Mindig van egy ügyesebb láb, de ne hanyagoljuk el a másikat sem. Biztassuk a gyermeket arra, hogy hol az egyik, hol a másik lábával rúgjon. A nagyobb labda két kezes, a kisebb egy kezes dobásra készteti a gyermeket. Ne csak egymásnak dobálják és rúgják a labdát, hanem keressenek célt, ahova bele kell találni.

Ugrás, szökdelés
Minden gyerkőc szeret az ágyon ugrálni, ennek azonban nem minden szülő örül. Különböző méretű ugróasztalokat lehet vásárolni, kinek-kinek lehetőségei vagy igényei szerint. Nagy előnye az, hogy a kemény talaj rugalmatlanságával ellentétben megkíméli az ízületeket. A rugalmasság alapvető mozgásképesség minden ember életében. Az egész test résztvesz az ugrás kivitelezésében. A nehézségi erő leküzdése az elrugaszkodással kezdődik. A levegőben való repüléskor meg kell tartani az egyensúlyunkat, majd visszaérkezéskor újból le kell küzdeni a megnövekedett gravitációs erőt, és a fokozott erőbehatást csökkentenünk kell az izmainkkal és az ízületeinkkel. A jó rugalmasság szükséges a mozgásos játékokhoz, a sportokhoz, a táncokhoz, része a mindennapi életünknek.

Egyensúlyozás
Három éves kor körül öt másodpercre képesek a gyerekek egy lábon megállni. Ehhez jó egyensúly szükséges. Nem csak a sporthoz, hanem a napi rutin feladatokhoz is nélkülözhetetlen, mint a cipőhúzás vagy a nadrágba bújás. Számtalan játékos gyakorlattal fejleszthetjük ezt a képességet is. Krétával a talajra rajzolt vonalon, vagy a padlóra ragasztott szalagon játsszunk kötéltáncost. Ne csak egyenes irányban, hanem kör, csiga, cikk-cakk vonalban is haladhatunk. Eleinte segítsük a gyermeket kézfogással, majd ahogy ügyesedik, fokozatosan engedjük egyedül lépegetni. Gólyás énekkel, mondókával gyakoroljuk a fél lábon állást úgy, hogy először csak a másik lábfejére teszi a talpát – ez lehet a kisgólya, ezután már a térdére tegye fel a talpát – ez legyen a nagygólya.

Triciklizés
2-3 éves kor között kezdhetjük el a pedálos triciklizés tudományát. Ahhoz, hogy a gyermek szívesen üljön rá, figyeljünk a következőkre: az ülés széles legyen, és hátul támassza meg a csípőt; így kényelmesen ülve érje el a kormányt és a pedálokat; a pedál legyen akkora, mint a gyermek lába; az ülésen ülve mindkét talpával érje el a talajt, így biztonságban érzi magát. A kétkerekű bicikli pótkerékkel megtámasztva oldalra billenhet, ami bizonytalanságot kelt, és elveheti a gyermek kedvét az egésztől. Legjobb a triciklivel kezdeni, aminek stabil kerekei nem billentik ki a kicsiket az egyensúlyukból.

Gimnasztika
Minden szülő szereti hintáztatni, forgatni, emelgetni, feldobálni a babáját és észre sem veszi, hogy a baba megnőtt és a súlya is egyre több. Az egyre ügyesedő és a játékban gurgulázva kacagó gyermek akkora örömet okoz, hogy dacolva a súlyával tovább emelgetjük.

1. Körbe forgathatjuk a hónaljánál tartva vagy egyik karját és lábát fogva – a csípő legyen magasabban, hogy a súly nagyobb része oda terhelődjön.
2.Hátunkon fekve lábbal emelhetjük, hintáztathatjuk miközben karját vagy törzsét fogjuk.

3. Lábszáránál tartva háton fekvésből emelhetjük tótágasba, majd lassan a hasára leengedjük.
4.Egyensúlyozhat térdünkön állva, miközben fogjuk a kezét és kicsit mozgatjuk a lábunkat.
5.Lehet sótörőt játszani: mi dérdelünk, a gyermek pedig ráhajlik háttal a mi hátunkra.

Néhány ötlettel és sok szeretettel rengeteg olyan mozgásfejlesztő játékot találhat ki bármelyik szülő, amihez nem kell drága eszköz, nem kell bonyolult játék, és mégis felejthetetlen élményekkel gazdagodhatnak, miközben fejlesztik a gyermekük ügyességét.
A játékokban az a legnagyszerűbb, hogy közösen játszhat a kisgyermek és a szülő, de még jobb, ha együtt élvezi az egész család.