Hol a füled, hol az orrod?

Testséma - testtudat fejlesztése

Mi a testséma?
Testséma - testtudat fejlesztéseAz egészséges ember úgy él a testében, hogy ezzel nem kell különösebben törődnie. A testséma működése nem velünk született képesség, hanem a megszületés pillanatától fokozatosan kialakuló tanult, de nem tudatos működés. Olyan információ feldolgozó rendszer, amely a külvilágból és a saját testből érkező ingereket feldolgozza, rendszerezi és tárolja. Tehát létrejön a test idegrendszeri háromdimenziós modellje, más szóval egy belső térkép saját testünkről és a mozgásos eszközeinkről.
Pontos testséma szükséges a praktikus feladatokhoz, a testi egyensúlyhoz és ahhoz, hogy a térben helyesen tájékozódjunk. Az agynak azonban arra is képesnek kell lennie, hogy a különféle helyzetekben megtervezze a megfelelő mozgásos válaszokat és viselkedésformákat. A gyermek fokozatosan rájön, hogyan használja a testét más és más szituációkban. Megtanulja, hogy bizonyos tevékenységek során mit tegyen és azt is, hogy hogyan tegye.
Óvodás és iskolás gyermekeknél gyakran előfordul, hogy még nem alakult ki a kornak megfelelő testséma. Enyhe esetekben a gyermek mozgáskoordinációja normálisnak tűnhet és csak speciális vizsgálattal lehet megállapítani a hiányosságot. Azonban ha súlyosabb a zavar a testséma fejlődésében, akkor látványos a mozgás összerendezetlensége is. Ilyenkor javasolják a szakemberek a mozgásterápiával összekapcsolt testséma fejlesztést.

Mi a testtudat?
Az édesanya és a családtagok szeretetteljes simogatásának, érintésének, ölelésének, babusgatásának örömteli élménye a korai életszakaszban kitörölhetetlenül belénk ivódik, és egész életünkre meghatározza a saját testünkhöz fűződő kapcsolatunkat.
A gyermeket érő kellemes és kellemetlen testélmények befolyásolják a testképének fejlődését. A testtudat azt a viszonyulást jelenti, amit a saját testünkről tudunk, gondolunk és érzünk, tehát a testséma is szervesen beletartozik ebbe. Rányomja bélyegét a gyermek megismerő tevékenységeire, amelyeken keresztül a világot felfedezi, és felépíti saját személyiségét.
A testtudat hiányosságai tükröződhetnek a gyermekrajzokon is, például lemaradnak a rajzról testrészek, vagy túl nagy esetleg apró méretűek. A rajzon látható épülethez vagy a háttér méretéhez képest kicsi esetleg hatalmas az emberrajz.
A hiányzó testrészletet akár indokolhatja is a gyermek: „Nem rajzoltam le, mert nem szép.” Ilyenkor a szándékosan hiányzó testrésznek tudatában van, de nem elégedett vele, vagyis nem érzi jól magát a bőrében.
Más esetben, ha megkérdezzük, hogy miért nem rajzolt orrot, akkor hirtelen rádöbben, hogy van ilyen testrész, de még nem része az automatikus testséma-testtudat rendszerének.

Játékos gyakorlatok
Már csecsemőkorban minden szülő ösztönösen elkezdi a babájánál a testséma fejlesztését fürdetés közben, vagy öltöztetéskor. „Most megmosom az arcodat, a nyakadat, a hasadat…” „Kérem a kezedet, dugd a cipőbe a lábadat…!” Egy éves kor körül már a gyerkőc felismeri ezeket a gyakori élethelyzeteket és automatikusan mozdítja külön-külön a testrészeit, segít a napi rutin feladatok elvégzésében.
A babák nem csak mások segítségével, hanem az első életévben az alapvető mozgásminták gyakorlása közben is felfedezik saját testüket. Nézegetik, megfogják, szájukba veszik kezüket, lábukat, kipróbálják és begyakorolják, hogyan használhatják a testüket céljaik eléréséhez. A tudatos szülő azonban nem elégedhet meg ennyivel. Már újszülött korban elkezdheti a babamasszázst, amely során érintéses ingerekkel fejleszti a testsémát, a testtájak megnevezésével elkezdi kialakítani a testfogalmat. A kellemes testi élmények pedig azt erősítik a gyermekben, hogy szeressen a saját bőrében lenni.

Fülem és szemem is van
Két éves korban már a testtájak kisebb részterületeit kezdhetjük el megmutatni. Saját magunkon és a gyermekünkön megérintjük és megnevezzük azokat. Mondjuk el az érzékszervek: a fül, a szem, az orr és a száj funkcióit is.
Részletesen menjünk végig az arc, a kar, a kéz, a láb területein. Mindezt tehetjük egymással szemben ülve vagy a tükör előtt is. A gyermek ne csak a saját testén mutassa meg a különböző részeket, hanem a szülőjén is. Így tudatosul benne, hogy teljesen különálló testtel rendelkezik, ami nem azonos máséval. Ekkor a kisgyermek már képes megmutatni, hogy melyik testrésze hol található és elmondani, mire használjuk.
Nem csak egyszerű érintéssel játszhatunk, hanem érdekes ingereket is alkalmazhatunk. Puha ecsettel simíthatjuk, szívószállal fújhatjuk a gyermek testrészeit, amiket azután meg kell neveznie és meg kell mozdítania. Használhatjuk a hideg és meleg ingereket, a simát és érdeset, mindezt persze úgy, hogy feltétlenül kellemes legyen a játék. Még nagyobb móka, ha ez kölcsönösen történik.

Mozgásutánzás, egyensúlyérzékelés fejlesztése

Fontos képesség a mások mozgásának pontos leutánzása, vagyis az utánzásos    mozgástanulás.
Együtt énekelve, mondókázva mozoghatunk, tornázhatunk a gyermekkel, megtanítva ezzel a testrészeket és a közös testmozgás pozitív élményét is.
Az egyensúly megtartásakor a testből érkező belső információkkal fejlődik az automatikus testséma rendszer.
Trambulinon ugrálva, fél lábon egyensúlyozva lépcsőzéskor, labda elrúgásakor vagy tánc közben olyan rejtett egyensúlyfejlesztés történik, ami nélkülözhetetlen az egészséges fejlődésmenetben. Gyakorolják hát ezeket minél többször!

Rajzok, képek, ábrák
A másfél éves gyermek biztosan felismeri a tükörképét, két évesen már határozottan formálódik az éntudata, és nevén nevezi saját magát, három éves korára az én szót is használja, és gyorsan bővül a magáról alkotott énképe. Az önazonosítás fejlesztése legegyszerűbben tükörben vagy fényképek segítségével történhet. Az önarckép és teljes alak ábrázolása lényeges fejlődési fázis, hiszen egy háromdimenziós tudást kell síkban, azaz két dimenzióban megjeleníteni. Amikor képes önmagát és másokat lerajzolni, egyre nehezedő feladatok formájában hiányos emberalak és emberfej kiegészítéseket csináltathatunk a gyermekkel. Az emberi testnek részekből való összeállítása úgy történhet, hogy a teljes rajzot kivágjuk, majd szétvágjuk, és a gyerkőcnek össze kell illesztenie.
Az óvodáskorú gyermek a testrészeinek ismeretét már kiegészítheti azok helyének megnevezésével is. Tudatosítsuk, hogy vannak testrészek, melyek mindkét oldalon megtalálhatóak. Sőt, az egész testünk középen elválasztható egy egyenes vonallal és a két testfél ugyanúgy néz ki. Ezt megmutathatjuk a tükörben, saját magunkon, esetleg játék babán, vagy használhatunk rajzos ábrákat.

Bizalomerősítés
A testünk az az eszközrendszert, amellyel megvalósíthatjuk vágyainkat, elérhetjük céljainkat. Működésének ismerete, elfogadása, optimális szeretete teszi lehetővé, hogy sikeresen használhassuk, és jól érezzük magunkat benne. Az egészséges önbizalom tehát testi-lelki jóllétet jelent, aminek kialakítása a korai gyermekkorban kezdődik és a szülő egyik legfontosabb feladata.

Minden gyermeket hozzá kell segíteni ahhoz, hogy elégedett legyen önmagával, mert a jó érzelmi állapot pozitívan hat a személyiségfejlődésére. A kellően megalapozott önismerettel, reális énképpel felvértezett személyiség pedig sokkal könnyebben boldogul az életben, és a beilleszkedése is problémamentesebb.