Hason fekve kitágul a világ

Hason fekve kitágul a világ

Hason fekve kitágul a világAz emberi felegyenesedési folyamat - amelynek genetikai kódját minden csecsemő magában hordozza - a fej megemelésével és megtartásával veszi kezdetét. Az újszülött hason fekve ösztönösen oldalra teszi le a fejét és át tudja fordítani az egyik oldalról a másikra.

Így fejlődik a baba mozgása…
Egy hónapos korban a baba már nem csak megfordítja, de pár másodpercig képes megemelve megtartani a fejecskéjét. Ahogy egyre magasabbra emelkedik a feje, egyre többet lát a körülötte lévő dolgokból, ezért ez a mozdulat a látás fejlődését is elindítja. Három hónapos korban a baba már olyan magasra emeli a fejét, hogy eközben a könyökére tud támaszkodni. Ez a támasz teszi lehetővé számára, hogy hosszú ideig magasan tartsa a fejét és hosszasan nézegethesse a kezét, az elé tett játékot vagy a babaszőnyeg mintáit. Ha valami felkelti az érdeklődését, már oldalra is elfordítja a fejét. Egyre többször mindkét kezével megfogja az elé tett játékot, nézegeti, a szájába veszi. A kéz ügyesedésével kialakul az egykezes kinyúlás és megfogás, miközben a másik karján támaszkodik. Ha ilyenkor kibillen az egyensúlya, akkor véletlenül átfordul a hátára. Ez az új helyzet megtetszik neki és ezután egyre tudatosabban kezdi gyakorolni a megfordulást. Ez az első nagy helyzetváltoztató mozgás, és később ez indítja be a gurulást, ami viszont helyváltoztató mozgás, amit sokáig használ majd a baba, hogy egy távolabbra eljuthasson. A padlóig lelógó színes függöny az ablak előtt például olyan izgalmas játék, amiért képes akár az egész szobán átgurulni.

A kúszás is csak hason fekvésből indulhat. Ha a baba az előtte lévő játékot nem éri el, nyújtózkodni kezd érte, eközben az egyik térdét felhúzza, és a nagy igyekezet közben megtolja magát előre, és hopp, máris megkaparintotta a hőn áhított kincset.
A hátrafelé kúszás is hasról indul, azonban itt a nyújtott karokra támaszkodva löki magát akaratlanul hátrafelé. Ez a mozgás is természetes, de csak átmeneti, mert hamar rájön, hogy így egyre távolodik az előtte lévő játékoktól.
Ha a baba már tud hason nyújtott karral támaszkodni, akkor jöhet a következő mozgásfejlődési lépcsőfok: mindkét lábát maga alá húzza és ebben a négykézlábas helyzetben ringatja magát előre-hátra. Ez az úgynevezett „kutyázás” a mászás előfutára.
Az önálló felülés szintén hasról indul úgy, hogy a baba az egyik karjára támaszkodik a törzsét a másik irányban elfordítja és a fenekével kiül a támaszkodó kar oldalára.

Az eddig leírtakból kitűnik, hogy miért olyan fontos, hogy a baba szeressen hason játszani. Sajnos azonban gyakori panasz a szülők részéről, hogy a pici nem szereti ezt a helyzetet.

Miért nem szeret hason lenni?
A válasz egyszerű: azért, mert nem látja a körülötte lévő dolgokat, ha viszont felemeli a fejét, hogy lásson, akkor az első hónapokban ez fárasztó. A hátán fekve azért érzi jobban magát, mert így kitárul előtte a világ, úgy, hogy alig kell érte tennie valamit. Ha kézbe vesszük, és a karunkban ülve körbevisszük őt a szobában, mindent megmutogatunk neki, akkor mozgás nélkül megkapja azt az élményt, amit neki kellene elérnie azáltal, hogy forog, kúszik és mászik.

Ha a szülő éppen nem ér rá, hogy foglalkozzon a babájával, beleülteti a pihenőszékbe vagy a félig döntött babakocsiba. Így a baba szintén kényelmesen, fotelból szemlélheti az eseményeket. Azonban az állandó hordozgatás és a hosszas üldögélés mozgásszegény állapot a pici számára, ami hátráltatja a normál mozgásfejlődés menetét és elősegíti a fejlődési lépcsőfokok kimaradását. A sokat ülő babának a függőleges testhelyzet válik természetessé, ezért arra törekszik, hogy önállóan is minél hamarabb el tudja érni. Ezzel máris elértünk annak az esetnek az indoklásához, hogy miért áll fel és indul el idő előtt a gyermek.

Hogyan szerettessük meg a babával a hason fekvést?
A baba számára a hason fekvés teljesen természetes testhelyzet és az is normális, hogy eleinte kissé fárasztó a testméreteihez viszonyított nagy fejét megtartani. Amint megtanulja, hogyan támaszkodjon a karjára, máris jobban szeret majd hason lenni, sőt rájön, hogy így rengeteg érdekes dolog történik vele. A kritikus időszak a második és az ötödik hónap közötti periódus. Ekkor tanulja meg összekapcsolni az alkartámaszt a fejtartással. A csecsemők értelmének nyiladozása ebben a korban még alig-alig nyilvánul meg, azonban már ekkor is szükségük van arra, hogy rendszeresen foglalkozzunk velük a napi rutin gondozási teendők mellett. A mindennapos játék ugyanolyan nélkülözhetetlen az egészséges fejlődéshez, mint a táplálék vagy az alvás.

• A szoptatást és a böfiztetés után a babát a mellkasunkon nyugtatva üljünk le és így, ebben a helyzetben dőljünk kissé hátra, miközben beszéljünk hozzá, vagy dúdoljunk neki. A félig ülő helyzetet fokozatosan döntsük tovább, majdnem vízszintesig. A szülő közelsége, a szívverésének és hangjának rezgései megnyugtatják őt. Érzi, hogy csak rá figyelnek és ezt a kellemes érzést összekapcsolja a hason fekvéssel. Amikor nincs tele a pocakja – nehogy bukjon – naponta többször tartsuk őt így magunkon, de teljesen vízszintesen, hogy így emelgesse és forgassa a fejét. A szülő arca és szerető mosolya is elég vonzó, hogy nézelődjön, de érdemes valamilyen színes csörgőt is mozgatni, hogy azt kövesse a fejével és a tekintetével.
• Amikor a játszószőnyegen fektetjük a hasára, telepedjünk mellé, hogy ne érezze magát egyedül, és így játsszunk vele. Amikor magasra emeli a fejét, de még nem támaszkodik a karjára, igazítsuk a megfelelő helyzetbe mindkét könyökét. Ha látjuk, hogy elfáradt, fordítsuk a hátára és játsszunk vele tovább. Kis pihenő után ismét fordítsuk hasára és folytassuk tovább a közös játékot.

A baba akkor szeret majd egyedül is hason lenni, és hosszabb ideig eljátszani, ha ügyesen támaszkodik az alkarján. Ebből a pozícióból könnyen megtanulja később a fordulást és a kúszást. Ezen két mozgásforma megléte vagy hiánya a fejlődés két olyan mérföldköve, amely meghatározza a mozgásfejlődés helyes vagy helytelen irányát.

Eddig csak a hason fekvésről volt szó, de a háton fekvés ugyanolyan lényeges, mert más mozgásformák elsajátításához és az idegrendszer érési folyamataihoz nélkülözhetetlen. Akkor fejlődik harmonikusan a baba, ha az ébren töltött idejét fele részben hasán és fele részben e hátán tölti. Természetesen mindezt addig lehet és kell szabályozni, amíg nem képes az önálló helyzetváltoztatásra. Ezért a szülőnek már az első hónapokban is különleges figyelemmel kell kísérnie és tudatosan kell irányítania gyermeke fejlődését.