Gyerekek és járgányaik

Gyerekek és járgányaik

Életünkben csak egyszer kell megtanulni a biciklizést, mert sosem lehet elfelejteni.

A kerékpározás adja az első sebességélményt a gyermekeknek. Akár kismotorozik, triciklizik vagy biciklizik, jóval gyorsabban halad, mintha sétálna vagy szaladna. Ráadásul nagy távolságokat lehet megtenni viszonylag kis fáradsággal. Szép napos időben kellemes, hosszú sétákat, kirándulásokat tervezhet a család, ha a gyerkőc már tud bicajozni. Amikor nagyobbacskák lesznek, akár egész napos kerékpártúrára is elindulhatnak.

Kismotor
Különböző méretű lábbal hajtós műanyag kismotorok léteznek. Minden esetben akkorát válasszunk, amelyik éppen megfelel a gyerkőc méretének. Egymás után akár több mérettel is motorozhatnak az apróságok. Ha kinőtte és már túl alacsony, akkor be lehet szerezni egy számmal nagyobbat. A lényeg, hogyha ráül, akkor kényelmesen érjen le a talpa a földre és a térde legyen annyira behajlítva, hogy a combja és a lábszára majdnem derékszögben álljon. A kismotort ne használjuk járássegítő eszközként, vagyis csak akkor üljön rá a gyerek, ha már biztosan tud járni segítség nélkül. Sajnos sokszor találkozom azzal, hogy a kismotor a babakocsit pótolja, és így előbb tanulnak meg a babák azzal közlekedni, mint járni.

Mielőtt megvennénk a motort, nézzük meg, hogy a gyerkőc szívesen ül-e rá. Nem szabad erőltetni a dolgot. A vagányabb kisfiúk vagy az ügyesen mozgó, jó egyensúlyú kisgyerekek hamarabb elindulnak vele. Ha viszont bizonytalanabbnak látjuk, hagyjunk még időt neki arra, hogy a saját két lábán tapasztalja meg a biztonságot mielőtt gurulni, kormányozni tanítanánk.

Vegyük figyelembe azt is, hogy a kismotor nem stabil. Hagyjuk, hogy a gyerek először csak tologassa ide-oda, hogy megtapasztalja, hogyan gurul. Ez után apránként megtanulhatja azt is, hogy miközben a kormányt fogja, hogyan emelje át az egyik lábát, hogy ráülhessen. Ha már többször ráült, le is tud szállni és nem fél, akkor lassan, óvatosan toljuk előre egy kicsit a motort. A haladás és a lábbal támaszkodás arra sarkallja majd őt, hogy lépegessen a lábával, mintha járna. Innentől kezdve felgyorsulnak az események, és röpke pár nap alatt megtanulják, hogyan induljanak el és hogyan álljanak meg. Elővigyázatosságból készüljünk fel az esésekre, borulásokra, ütközésekre is. Adjunk hosszú nadrágot és hosszú ujjú felsőt a gyermekre, hogy a sérüléseket kivédjük.

Gyerekek és járgányaik

Tricikli
A háromkerekű kisjárgány stabilabb a motornál, tehát azoknak a piciknek is biztonságérzetet ad, akik bátortalanok két keréken. A gyermekek súlypontja alacsonyan van, így nem borulnak fel vele, és a fel- és leszállás is nagyon biztonságos. Bármikor megállhatnak vele és ülve nézelődhetnek. Szülőkormány vagy bot is rászerelhető, és ha elfáradt a gyerkőc, akkor is tolható, irányítható. Sőt már olyan átalakítható multifunkciós jármű (smart trike) is kapható, amely babakocsiként, bébitaxiként és tricikliként is használható csecsemőkortól egészen óvodáskorig.

A kicsiket két éves koruk után érdemes megtanítani a pedálos triciklizésre. Ahhoz, hogy szívesen üljenek fel rá, és pedálozni is tudjanak a következőkre kell odafigyelni:
• az ülés legyen széles és hátul támassza meg a csípőt
• kényelmesen ülve érje el a kormányt és a pedálokat
• a pedál akkora legyen, mint a gyermek lába
• ülve hajlított térdekkel érje el a talajt mindkét talpával

A kismotornál annyival előnyösebb a mozgáskoordináció fejlesztése szempontjából, hogy nem lehet páros lábbal lökdösni, csak a pedálokat hajtva lehet haladni. Az ügyesebbje nagyon hamar megtanulja úgy tolatást, hogy miközben hátrafelé néz, kormányoznia és pedáloznia is kell egyszerre. Az autóval a tolatás sok felnőttnek is nagy kihívás, hát nem árt időben elkezdeni.

Futóbicikli, bicikli
Megspórolható egy bicaj ára, ha a közönséges bicikliről pár mozdulattal leszereljük a pedálokat, és máris kapunk egy futóbiciklit. A nyerget engedjük olyan alacsonyra, hogy a gyermek ülve mindkét teljes talpával a földön tudjon állni. A kormányt is állítsuk olyan magasságba, hogy a nyeregben ülve kényelmesen elérje azt úgy, hogy közben nem kell előredőlnie. Így a testsúlya a fenekén lesz, és a karjait szabadon használhatja a kormányzáshoz. Jó, hogyha fék is van rajta, hogy minél előbb megtanulja a használatát. A hátsó kerékre állítsuk be a féket, az elsőt lazítsuk ki, nehogy bukfenc legyen az eredménye a hirtelen, erős elsőkerekes fékezésnek.

A megfelelő védőfelszerelés elengedhetetlen. A térd- és könyökvédő, a sisak, a zárt cipő olyan védelmet ad az esetleges esésekkor, hogy a gyerkőc biztosan visszaül a bicajra és nem fog félni tőle hosszú hónapokon át. A lányok hosszú haját, frufruját fogjuk össze, hogy ne zavarja őket a látásban.

A bicikli tologatásával, kormányzásával, a fel- és leszállás gyakorlásával kezdjük a tanulást. A nyeregben ülve lépegetve, lábbal lökve magát próbálgassa az egyensúlyozást. Ezzel a technikával egyre bátrabban gurul majd előre, miközben mindkét lábát is egyre hosszabb időre felemeli.
Az igazi biciklizést először füves parkban vagy játszótéren enyhe, rövid lejtőn kezdjük el. Így ha történik is elesés, akkor sincs komoly sérülésveszély.
Miután biztosan felült a biciklire, kissé felemelt lábbal próbáljon meg legurulni a lejtőn. Ekkor még elég lassan halad ahhoz, hogy bármikor letehesse a lábát és fékezzen, ha szükségét érzi. Eleinte lehet futni a bicikli mellett, de nem kell megtartani, engedjük, hogy a gyermek saját maga irányíthasson.
Amikor ráérez a gurulásra és biztonsággal használja a lábát megálláskor, ha már jól tud fékezni és ügyesen kanyarodik, akkor szerelhetjük vissza a pedálokat. Most próbáljon legurulni a lejtőn úgy, hogy a lába a pedálon van. Pár lesiklás után próbáljon meg pedálozni is. Addig gyakorolja, amíg olyan önbizalommal nem teker, hogy folytathatja a tekerést sík terepen, sőt dombnak felfelé is.

Ha a biciklizést így tanítjuk, akkor a gyerkőcöt nem kényszerítjük semmilyen kellemetlen helyzetbe, saját tempójában, örömmel tanulhatja meg.

Szeretetteljes biztatás és türelem nélkül nem lehet a biciklizést tanítani. Ha a gyerkőc kényszert, feladatot lát ebben, akkor nem szívesen csinálja. Az ügyetlenség nem a gyermek hibája, vegyük jelzésnek, hogy a gyermekünk még nem áll készen rá. A mozgáskoordinációt nem a biciklizéssel kell fejleszteni, hanem más mozgásgyakorlatokkal lehet az egyensúlyt olyan szintre emelni, hogy képes legyen erre a sportra.