Finommozgások játékos fejlesztése

Finommozgások játékos fejlesztése

A csecsemőkori mozgásminták, mint például a fordulás, a gurulás, a kúszás, a mászás, a felülés, a felállás megalapozzák a kisgyermekkori járást. Ezek a nagymozgások lehetővé teszik, hogy a gyermek megismerkedhessen az őt körülvevő világgal. Óriási kíváncsisággal tekintget körbe maga körül és egyre nagyobb távolságokat jár be, hogy megnézze, megfogja, és jó alaposan megvizsgálja a dolgokat.
A tapintással kerül közvetlen kapcsolatba a világgal, információkat szerez a megérintett dolgok állapotáról, azok keménységéről vagy lágyságáról, az érdességéről vagy simaságáról, a hőmérsékletéről. A látás, hallás, szaglás és ízlelés mellet a tapintás a megismerő tevékenységek talán legfontosabb tényezője, a gondolkodás fejlődésének az alapja.
A dolgok egészen közelről való megtapogatása, szétszedése, összerakása lehetővé teszi a finom részletek megismerését is. A fiúk megtanulják, hogy egy játékautó kisebb alkatrészekből tevődik össze, van kereke, lámpája, kormánya. A lányok megnézhetik a virágok szirmait és leveleit vagy a babák szemét, haját, ruháját és cipőjét.

Melyek a finommozgások?
A kéz és az ujjak mozgatásakor egészen pici izomcsoportokat kell egymástól különválasztani, azokat összehangoltan irányítani és működtetni. A finommozgások közé tartozik még a szemek, az arc, a száj és a nyelv izmainak mozgatása, valamint ezeknek a területeknek az együttes munkája egy bizonyos cél elérése érdekében: például, amikor a gyermek az egyik kezében tartott fonalra gyöngyöt fűz, eközben a tekintetével pásztázik a fonal vége és az asztalon lévő színes gyöngyök között, és azt mondja, hogy a „piros gyöngy” következik és rámosolyog az édesanyjára.
A finommotoros képességek legintenzívebb fejlődési szakasza az óvodás- és kisiskolás korra tevődik és nélkülözhetetlen az írás, az olvasás és a számolás elsajátításához, és befolyásolja a tanulási képességek szintjét.
Ezért érdemes a gyermek iskolai sikerességét már kisgyermekkorban megalapozni, hogy ne az óvodában találkozzon először úgynevezett célzott finommotoros fejlesztéssel, mivel ezeken a foglalkozásokon nem kötelező részt venni. Ha viszont erre idejében odafigyel a szülő, a gyerkőc az otthoni kellemes élmények tapasztalatával szívesen rajzol, színez, fűzöget, ragaszt, vagy tépeget és vág az oviban a többiekkel együtt.

Cipőfűzés, kirakózás
Megszámlálhatatlan finommozgást fejlesztő játék létezik, amiket szinte minden anyuka ismer: gyurmázás, fűzögetés, gyöngyözés, lapozgatás, ujjtorna mondókákkal, forma kirakása lyukas táblán, kukorica morzsolása, borsó fejtése, játékok pálcikával, koronggal, gombbal, Lego, puzzle, műanyag palack kupakjának tekergetése, gombolás, cipőfűzés, csomó és masni kötés, korongok egymásra rakása, papírtépés, nyomdázás…

Néhány játékot kiemelek a sok közül a teljesség igénye nélkül

Először krétával rajzoljon

Finommozgások fejlesztéseMár egy éves kor után kezdjük el a szem-kéz koordináció otthoni fejlesztését. A magabiztosan járó baba - aki már nem is baba - szívesen firkál a falra vagy táblára. Aszfaltkrétával, festékbe mártott saját ujjával és tenyerével remek alkotások készülnek. Eleinte függőleges felületre – falra, kerítésre, táblára – rajzoltassuk őt, később, a talajon guggolva vagy ülve az aszfaltra, és amikor már ez nagy élvezettel sikerül, akkor elkezdheti a vízszintes síkban, az asztalnál ülve a rajzolgatást. Ez a sorrend azért fontos, mert így kis lépésekben egyre bonyolultabb formában gyakorolhatja be az ujjak, a váll, a könyök és a csukló célirányos és nagyon pontos mozgatását.
Vastag aszfaltkrétával érdemes kezdeni, majd fokozatosan egyre vékonyabb rajzeszközt adjunk a kezébe és mindig mutassuk meg a helyes ceruzafogást.
Az egyenesek és hullámvonalak húzogatása, körök, pöttyök rajzolgatása az első lépések a rajzolás megtanulásában. A rajzeszközök tudatos használata, a szándékos és pontos vonalvezetés, a megállni tudás vagy színezéskor a határok megtartása olyan készségek, amelyek előkészítik, hogy a gyermek szívesen rajzoljon, majd az iskolában is sikerélményt adjon számára az írástanulás.
A gyermekrajzok sok mindent elárulnak a gyermek rejtett belső világáról, sok mindent kirajzolhatnak magukból, az örömeiket, a bánatukat, a félelmeiket. Olyan történéseket és érzelmeket közvetítenek, amiket még nem tudnak, vagy nem akarnak elmondani. A rajz lehetőség arra, hogy „kibeszéljék” magukból a szavakkal meg nem fogalmazható élményeket.

Fújjon papírhajót a kádban
A beszédhez nem csak a szavakat kell mások számára is érthetően egymás mellé tenni, hanem a hangokat is helyesen kell képezni és a levegő ki-be áramlását is szükséges ésszerűen szabályozni.
A levegő tudatos áramoltatását gyakoroltathatjuk a gyertya elfújásával, vagy a papírcsónak fújásával a fürdőkádban. Először nagyobb mennyiségű levegőt kell beszívni, benn tartani és célozva minél erősebben kell kifújni, hogy a láng elaludjon, vagy a hajó elússzon. A gyertya elfújását már érdemes az első születésnapra begyakorolni, így az egész család kitörő örömmel fogadja majd a gyerkőc legújabb „tudományát”.

Nyelvnyújtogatósdi
Sok gyermek már az óvodában a logopédus segítségére szorul. Azonban az anyanyelvi és hangképzési problémák megelőzhetők, amennyiben időben felfigyelünk a beszédkészség hiányosságaira. A nyelv mozgékonyságának fontos szerep jut a beszédben, ezért egész korán, már egy éves kor után játszhatunk nyalogatósat, nyelvnyújtogatósat. A kedvenc joghurtjával vagy mézzel bekenjük a kisgyerek felső ajkát és a sajátunkat is majd a tükör előtt mind ketten lenyalogatjuk a saját szánkat. Ezután az alsó ajkakat maszatoljuk össze, de előtte a maradékot töröljük le a felsőkről, hogy ne keveredjenek össze az irányok. A két szájzug is fontos, de itt is egyszerre csak az egyik oldal legyen bekenve. Remek móka a szülőnek és a csöppségnek is, végre egy kis „rosszalkodás” a felnőttekkel!

A nyelvnyújtogatóst szintén tükör előtt játsszuk. Kinek hosszabb a nyelve? Kinek kisebb a nyelve? Lehet a nyelv hegyes, mint a békáé vagy gyorsan mozgó, mint a cicáé, amikor iszik. Csak a képzelet szabhat határt a sokféle nyelvmozgatásnak.

Ki tud jobban grimaszolni?
Talán az apukák ebben bátrabbak, mint az anyukák. A kisebbekkel a tükör előtt, a nagyobbakkal szemben egymással is lehet játszani. Az arcizmok mozgatása mellett az is lényeges, hogy a gyermek megtanulja, hol van a szeme, orra, szája, nyelve, foga. Amikor a fontosabb arcrészeket már jól ismeri, akkor a részletekre is kitérhetünk, mint a szemöldök, szempilla, homlok, halánték…
Arra próbáljuk megtanítani a kicsiket, hogy képesek legyenek külön-külön mozgatni az arcuk egyes részeit. Homlokráncolás, szemöldök összehúzás, orrmozgatás, szájkerekítés és szélesre húzás, arcfelfújás. Az ovisokkal a kacsintást is ügyesen lehet gyakoroltatni. A különböző mozgatásokhoz kitalálhatunk állatokat, akiket utánozunk, még állatutánzó hangokat is adhatunk mellé.

Sokan nem is gondolnák, hogy ilyen egyszerű módon egy egész életre szóló csodás emlékeket gyűjthetnek be a gyerekek, no és persze a szülők is.