Ügyes kis alkotók

Ügyes kis alkotók

Plasztikai ábrázolás fejlesztése
A kisgyermekek rajzkészségének fejlesztése közismerten fontos feladat. Azonban a plasztikai, avagy térbeli ábrázolás gyakorlása, fejlesztése sajnos sokszor érdemtelenül a háttérbe szorul. Pedig a gyurmázás, vagy a különféle anyagokból alkotott gyermekszobrok készítése kiválóan fejleszti a kézügyességet, a vizuális nyelvet és a kreativitást.

Ügyes kis alkotókAz a gyermek, aki az anyagokkal ügyesen tud bánni, bátran fogad olyan kihívásokat az óvodában és az iskolában, amikor embert vagy állatot kell ábrázolnia, esetleg létre kell hoznia valamilyen térbeli alkotást. Nagyon fontos, hogy az első életévekben a ceruza, a papír és a festő-szerszámok mellett a plasztikai ábrázolás eszközeivel és anyagaival is megismerkedhessen a kicsi. Nemcsak a háromdimenziós ábrázolás megtanulása igényli ezt a korai tréninget, hanem a tapintás legfőbb érzékszerve, a kéz is ebben a korszakban kell, hogy megkapja a maximális fejlődési lehetőséget.

Egy-két éves kisgyermek még csak ismerkedik a képlékeny agyaggal, élvezettel gyúrja, tapicskolja, gyömöszöli azt. Ha netán valamilyen forma kerekedik belőle, azt habozás nélkül szétrombolja, és elölről kezdi a gyúrást. Ekkor még úgynevezett "gyurmafirkákat" készít. Ezek olyan konkrét ábrázolás előtti próbálkozások, amelyek leginkább csak az anyagformálás élményével ajándékozzák meg a kicsiket.

Hároméves kor környékén az összevissza gyömöszölt anyagból kialakul az első emberszerű alak. A leggyakoribb figura az "oszlopember", amely hengerré formált gyurmatömb, aminek már jól felismerhető a feje és törzse van. A "lepényember"és a "golyóember" forma szintén gyakori a kicsik művei közt. A "mozaikember" testrészei külön-külön legtöbbször lepényformában készülnek el, majd a kis alkotó a munkaasztalon rakja össze a teljes figurát, majd ezután illeszti rá a részleteket. Ez a művelet nagyon hasonlít a rajzoláshoz, hiszen a szemeket, a szájat, az orrot vagy a hajat formáló gyurma csíkokat és golyókat utólag helyezi rá, mintegy rárajzolja a lepény alapra.

Három- négy éves kortól a kisgyermek már mesét mond rajzolás közben és ugyanígy történetekkel kelti életre ember- vagy állatszobrait is. Így a még sokszor nem egyértelmű alkotásokat szóban tovább építi, vagy olyan tulajdonságokkal ruházza fel, amiket plasztikusan még nem képes ábrázolni.

Így fejlődik a kicsi
A szobrászkodás jóval gyakrabban ösztönzi szóbeli értelmezésre a kisgyermeket, mint a rajzolás és a festés. A szobrászkodás közvetett módon nem csak a vizuális nyelvet, hanem az anyanyelvi fejlődést is előmozdítja. Jó alapot teremt így a szövegértéshez és a gondolatok megfogalmazáshoz. A gyakran és szívesen rajzoló kisgyermekek szobrain hamarabb tagolódnak az arcvonások, részletgazdagabb a ruházat, és hamarabb jelenik meg a mozgás utánzása a kezeken és a lábakon. A számukra legkedvesebb, legfélelmetesebb vagy legfontosabb testrészek akárcsak a képeken, a szobrokon is óriásivá nőnek, a lényegtelenek pedig aprók lesznek, esetleg meg sem jelennek. A gyermekrajzokhoz hasonlóan a gyermekszobrok is tanúskodnak készítőjük stílusáról, szellemi fejlettségéről és bepillantást engednek a gyermek titkos lelki világába.

Süssünk, süssünk valamit
A közös tésztagyúrás és süteménykészítés közben a legkisebbek olyan biztonságos anyaggal gyakorolhatnak, amit veszély nélkül a szájukba vehetnek, akár meg is kóstolhatnak. A nagyobb mennyiségű tésztagombócot remekül lehet nyomkodni, tépegetni, ami erősíti a fogáshoz, szorításhoz szükséges izomzatot és fejleszti a kézügyességet. Természetes ételszínezékkel színezhetjük, fűszerekkel vagy aromákkal illatosíthatjuk a masszát. Így tehetjük még izgalmasabbá a játékot; gyúrás közben a színek világával is ismerkedik a gyermek és a szaglása is finomodik.

A nagyobbak ügyesen használják a kiszúró formákat, vagy gyúrnak, sodornak, lapogatnak különféle formákat, amiket sütés előtt még fel is díszíthetnek magvakkal vagy gyümölcsökkel. Ne spóroljunk hát a liszttel, keverjünk ki egy adaggal többet a tésztából, és készítsünk együtt sütit.

Irány a homokozó!
A szabadban minden évszakban találunk olyan anyagokat, amelyekkel lehet szobrászkodni, télen a hó, meleg időben a homok késztethet minket alkotásra. A homokozóban és a vízparton nedves homokból és sárból készíthetünk formákat. Ne csak a játékkészlet műanyag formáit használjuk, hanem a nedves homokból gyúrhatunk kisebb-nagyobb gombócokat is. Halmozzunk kis dombocskát, lapogassuk tömörré, így még alagút is fúrható bele. Építhetünk homokból egy apró játékvilágot várral, alagúttal, utakkal, kerítéssel, amiben elkezdhető egy újabb játék az autókkal, a műanyag állatokkal és emberekkel.

Gyúrjuk, gömbölyítsük
Amikor biztosak vagyunk abban, hogy a gyerkőc már nem veszi a szájába a gyurmát, használhatjuk a plasztikot. Kapható már színes és illatos változata is, de sajnos a szép színek és kellemes szagok csak az első összegyúrásig maradnak meg. A só-liszt gyurma fehér színe ugyan unalmasnak tűnik, de száradás után vízfestékkel jól festhető.
Mindkét képlékeny anyagból készíthetünk képszerű lenyomatokat a gyermek tenyeréről, talpáról vagy a homokozó formáiról, levelekről és csigákról is. Szintén képszerű, ám domború alkotások születhetnek rátétekkel úgy, hogy a sík gyurma felületére kisebb-nagyobb hurkákból, golyókból, lepényekből készítjük el a kép részleteit. Mindkét technika közelebb áll a rajzhoz, mint az igazi térbeli ábrázoláshoz, de lényeges fejlődési állomás a teljes háromdimenziós ábrázolás felé haladva. Az igazi gyerekszobrok azokból a sémákból épülnek fel, amiket a képszerű plasztikáknál már sokszor használtak és alaposan begyakoroltak.
Eleinte véletlenszerűen, aztán egyre tudatosabban alakulnak a formák és a figurák. A kisgyermek addig gyúrogat, amíg közben belelát valamit egy adott formába, például: „Ez egy cica!” Óvodás korban már előre kigondolja, hogy mit fog készíteni: „Most cicát csinálok.”

Tehát hengergessünk, gömbölyítsünk, lapítgassunk, nyomkodjunk, csipegessünk, csavarintsunk minél többször.

Termések és pálcikák
Állatokat, embereket, tárgyakat alkothatunk gesztenyéből, makkból, uborkából, tökből, almából, burgonyából vagy bármiből, ami éppen akad otthon. Használhatunk hozzá fogvájót, hurkapálcát, hogy a részeket összeilleszthessük. A gyurmaszobrokat és plasztikákat is kiegészíthetjük apró termésekkel, kukorica- és napraforgószemekkel.

Fordítsunk több figyelmet gyermekeinknél a térbeli ábrázolás fejlesztésére! Nem igényel nagy anyagi ráfordítást, egyszerű hétköznapi anyagokkal is megoldható. Azonban mindig közösen kezdjük el gyermekünkkel a játékot, és csak akkor és addig hagyjuk magára, amíg biztonságos, és szívesen játszik önállóan. Mint mindig, ilyenkor is fontos az együttműködés, a szülői irányítás és persze nélkülözhetetlen a szeretetteljes dicséret.