Állatutánzó mozgások

Állatutánzó mozgások avagy mozgás is játék

A játék minden ember életében olyan önmagáért való tevékenység, amelyet öröm kísér. Belső, velünk született ösztönzés nyomán jön létre, s jelentős hatással van a gyermekek személyiségének és értelmi képességeinek fejlődésére. A szülők legfontosabb feladata a gyermekek játékos vágyának kielégítése. Ebben nem szabad őket korlátozni, inkább módot kell adni arra, hogy állandóan játszhassanak. A játék, hasonlóan a művészi tevékenységekhez, a spontán önkifejezés lehetőségét biztosítja. A gyermeki játék a világ egyfajta visszatükrözése, amelyben a külvilágból és a saját belső világából származó élményeit, érzéseit értelmezi és rendszerezi.

A másfél, kétéves gyermekeknél megjelennek az utánzásos és szerepjátékok. Ezekben felelevenítik az emlékeiket, és a képzeletükkel kiszínezve játsszák újra. A gyermekek ezeket a játékokat nagyon komolyan veszik, a szerep illúziója olyan erős bennük, hogy szinte teljesen azonosulnak vele. A gyermekek rendszerint azokat utánozzák, akik érzelmileg fontosak számukra, elsősorban anyát, apát, illetve azokat a meseszereplőket vagy állatokat, akik hatással vannak rájuk.

Állatutánzó mozgásokMiközben a gyermekek utánozzák az állatok viselkedését, beleélik magukat az adott állat helyzetébe, átveszik annak tulajdonságait és érzelmeit. Az állatutánzó mozgások olyan fantáziajátékok, amelyekben a nagymozgások segítségével továbbfejleszthetők az alapvető emberi mozgásformák.  Ezek a mozgásos játékok igénylik a gyermek természetes mozgásainak minden formáját úgy, mint a járás, futás, ugrálás, kúszás, dobás, mászás és ezek variációit. Növelik a gyermekek mozgáskoordinációját, az erőnlétét és a kitartását. Fejlesztik a mozgást szabályozó idegrendszeri funkciókat, valamint a különböző testrészek és izomcsoportok harmonikus összmunkáját.

Cicanyújtózkodás

A gyermek négykézláb állásban helyezze a testsúlyát hol előre a nyújtott karjára, hol pedig hátra a lábára. Hátra nyújtózáskor – a cica az első lábait nyújtóztatja - a fejét egészen hajtsa le, a karjai maradjanak nyújtva, és a fenekével üljön le a sarkára. Előre nyújtózáskor – a cica a hátsó lábait nyújtóztatja - a fenekét emelje fel a lábáról és amennyire csak tud, dőljön előre, miközben a fejét felemeli.

Cica hát – kutya hát
Szintén négykézláb állva a gerincet, vagyis a törzset kell mozgatni. A gyermek akár domborítja a hátát, mint a cica, akár homorítja, mint a kutya, közben a feje ne mozogjon, végig nézzen előre.

Mindkét állatmozgás segít a törzs és a fejtartás megerősítésében, a törzs helyzetétől független fejkontroll kialakításában.

Manóséta
A térden járás, a térden való lépegetés előre és hátra felé, olyan, mint amikor mesében a manók a bokrok alatt a nagy fűben jönnek-mennek. Ez a gyakorlat a gyermekeket arra készteti, hogy a keresztezett mozgásmintájú járást gyakorolják. Mivel térden nehéz a lépegetés, ezért az ellentétes karjuk lendítésével önkéntelenül segítik a lábemelést. Ügyelni kell arra, hogy térden járás közben a lábfejüket ne emeljék fel, hanem húzzák a talajon, mert ezzel is segítik a biztos egyensúly megtartását.

Kutyajárás
Mindenki jól ismeri a négykézláb járást. A babák sokáig gyakorolják az önálló járás előtt, sőt sokszor még azután is. Azt már kevesebben tudják, hogyan segíthet ez a keresztezett mozgásforma a mozgáskoordináció fejlesztésében. Figyelni kell arra, hogy a gyerkőc kutyajárás közben előre és hátrafelé is az ellentétes kézével és lábával lépjen egyszerre, és a fejét tartsa felemelve, nézzen előre. Lehet öreg kutya, aki lassan, óvatosan lépeget és figyeli, hogyan teszi a lábát, és lehet vidám kutya, aki gyorsan szalad a gazdihoz.

Krokodiljárás
Valójában ez a kúszás, ami sajnos egyre több babánál kimarad a mozgásfejlődési sorból. De érdemes később, még az óvodás kor előtt visszatérni rá, mert jól fejleszti a gyermek mozgását, és könnyen bepótolható a hiányzó mozgásminta. A szülőknek csak annyit kell tenniük, hogy kúszva játszanak a gyermekükkel. Lehet katonásat játszani, óvatosan kúszva lopakodni. De lehet labdázni is, krokodil focizni, úgy, hogy csak fejjel lehet a labdát gurítani és csak kúszva lehet mozogni.

Majomjárás
Hasonlít egy kicsit a kutyajárásra, de nem a térd van lenn, hanem a talp. Ezt az állatmozgást is érdemes összekötni labdázással, de most egy kézzel kell a labdát gurítani, miközben három lábon áll a majmocska.

Méhecske repülés
Széttárt, nyújtott karokkal körbe szaladgálva, néha egyszer-kétszer megpördülve kell a mézet begyűjteni a virágokról. A gyors elindulások és a hirtelen megállások fejlesztik a mozgásindítás és mozgásmegállítás idegrendszeri szabályozását, a körbeforgások pedig az egyensúlyt.

Tyúkjárás, csibelépés
Úgy kell egyenes vonalban lépegetni, hogy a sarok és a nagylábujj minden lépésnél összeérjen. A tyúkanyó lehet a szülő, a kiscsibe pedig a gyerkőc. Eleinte, amíg a kiscsibe bizonytalan, a tyúkanyó haladjon mellette, hogy a kiscsibéje a karjába kapaszkodhasson. Ezt a járást is lehet hátrafelé is gyakorolni, de csak akkor, amikor előre már ügyesen megy.

Gólyajárás
Annyiban tér el az előzőtől, hogy a térdet magasra kell emelni és a lábat nem a másik elé, hanem keresztben mellé, tyúklépésnyi távolságban kell letenni. Olyan, mint egy rövid fél lábon állás, de amikor a gyermek elvesztené az egyensúlyát, akkor nem csak egyszerűen leteszi a lábát, hanem lép egyet előre. Ezt is érdemes kapaszkodva elkezdeni, hogy a láb mozgatására tudjon figyelni, ne az egyensúlyozás vegye el a teljes figyelmét és a kedvét.

Óriásjárás
Ebben a közismert gyakorlatban lábujjhegyen, magasra felnyújtott karokkal kell lépegetni. Ami egy kis nehézséget jelent, hogy közben a térdek pont úgy hajlítódjanak, mint a normál járás közben.

Mackójárás
Ismét a lábfej helyzetén van a hangsúly, külsőtalp élen lépegetés, szintén a térdek hajlításával.

Sarkonjárás
Ebben a járásban szintén a talp egy bizonyos része érintheti csak a talajt, miközben az a cél, hogy a legtermészetesebb járásforma történjen. Vagyis legyen egyenes a hát, a karok lazán lendüljenek ellentétes ütemben, valamint a térd hajlítódjon minden lépésnél.

Hernyó
Ez az állatutánzó mozgás fekve történik, nem igazi járás. Hason fekve utánozza a hernyó fejemelését, miközben a lábak összezártak és a karok a törzs mellet maradnak kinyújtva. Úgy, mint a hernyó az ágon, a gyermek a fejét megemelve megnézi, hogy hol lát még falevelet, amivel jóllakhatna. Ha megnézte, leteszi a fejét, megpihen egy kicsit, aztán újból körbenéz.

Nyusziugrás és békaügetés
Guggoló támaszból indul mindkét állatmozgás. Először a karok lendülnek előre, majd a gyerkőc két lábbal egyszerre ugrik utána, miközben a két tenyerére támaszkodik. Ugrás közben nem egyenesedik fel, hanem guggolásban marad. A nyuszi összezárja a térdét, a béka pedig szétterpeszti a két karja mellé.

Törpejárás
Csak a biztos guggolás megtanulása után lehet elkezdeni a gyakorlását, amikor a gyerkőc már a talpa elülső részén állva is egyenes háttal tud guggolni. A guggolásban lépegetés fejleszti az egyensúlyt, az erőnlétet, erősíti a törzs és fejtartó reflexek működését.

Pókjárás, rákjárás
Szintén a nagyobbacska gyerkőcökkel lehet ügyesen gyakoroltatni. A majomjárással ellentétben a has nem lefelé, hanem felfelé néz, a fenék megemelkedik. A kezek és a lábak keresztezetten lépegetnek előre a pókjárásban, és hátrafelé a rákjárásban. A gyermek a hasán szállíthat egy játékállatot vagy egy labdát, vigyázva, nehogy leessen.

Sánta róka
A kiinduló helyzete a majomjárás, de mivel sántít a róka, ezért a gyerkőc az egyik lábát emelje fel hátra, és csak három lábacskáján - a két kezén és az egyik lábán – járjon úgy, hogy a kezei egyszerre lépnek és ezután a lábával utánuk lép.

Az állatutánzó mozgások gyakorlásával játékosan fejleszthető a gyermekek testtartása és egyensúlya. Gazdagodik általuk a kicsik mozgáskultúrája, fejlődik a testtudatuk. Nő az állóképesség, az ügyesség és a gyorsaság, ezek a tulajdonságok minden sporttevékenységhez szükségesek.  De a biciklizéshez, a tánchoz, vagy a kirándulásokhoz is alapvető szükséglet, ezért ezek megalapozását már kora gyermekkorban érdemes elkezdeni.