Jó tudni

 
 

A mozgásfejlődés és az értelmi képességek közötti  összefüggések

A csecsemő- és kisdedkori mozgásminták képezik az alapját az összes mozgásformának, amelyek végigkísérik az egész életünket. A felegyenesedett ülés, járás, futás, ugrálás, valamint a finom kézmozgások megalapozása, mint az írás és a precíz eszközhasználat, az első életévekben történik. A gyermek mozgásfejlődésének minősége meghatározza a későbbiekben az életének a minőségét, az eredményességét és az elérhető sikereit.

Az idegrendszer alapvető feladata, hogy a külvilág és a test ingereit felfogja, feldolgozza majd a megszerzett információkat összekapcsolja. Ezek után képes olyan válaszreakciókat létrehozni, amelyek biztosítják az eredményes alkalmazkodást mind a belső, mind a külső környezet változásaihoz.

Az iskolaéretlenség egyik okaként számon tartott idegrendszeri éretlenség, illetve a szenzoros integráció zavarai akkor is előfordulhatnak, ha a gyermek ép idegrendszerrel született. Ha azonban az első életévekben az egyes idegrendszeri területek érése lelassul, az idegi kapcsolatok nem alakulnak ki megfelelően, vagy a kialakult összeköttetések működése nem erősödik meg, esetleg hibás funkciók jönnek létre, akkor megkésett idegrendszeri fejlődés.

A mozgáskoordináció a különböző működésű és nagyságú izomcsoportok és testrészek egyidejű, összerendezett mozgását jelenti, ami lehetővé teszi a környezethez, a téri viszonyokhoz, a társakhoz és a tárgyakhoz való megfelelő alkalmazkodást.

A szenzomotoros koordináció azt jelenti, hogy a gyermek a különböző érzékszervi észlelés útján szabályozza a mozgását és a viselkedését. A mozgás és a viselkedés visszahat az érzékelésre, ami befolyásolja a mozgást és a viselkedést...és a kör bezárult.

 

A helytelenül aktívan maradó csecsemőkori reflexek  eltérő fejlődésmenetet okoznak az idegrendszerben: gátolják az akaratlagos mozgások fejlődését és koordinációját, akadályozzák az egyensúly kialakulását, a szenzoros integrációt (a  érzékszervekből érkező különféle ingerek együttes észlelése) és megakadályozzák a felnőtt egyensúlyi és testtartó reflexek kiépülését és tökéletes működését. Ebben az esetben is idegrendszeri éretlenségről beszélünk, ami a gyermekeknél egyensúlyi, magatartási, figyelmi és gondolkodási nehézséget okoz.  

A testséma a test felszínéről, az izmokból, ízületekből az érzékszervekből egy időben érkező tapintási, mozgásos, látási és más érzékelési tapasztalatoknak az idegrendszerben való tükröződése. Komplex kép arról, hogy a test milyen, mekkora és hol helyezkedik el a térben. A testséma (testkép) kialakítása fontos szerepet játszik a reális énkép fejlődésében.

A térben történő tájékozódáshoz nélkülözhetetlen a testből és a környezetből érkező különböző információk pontos észlelése és összevetése.

Az éntudat nem adottság, hanem megfelelő környezetben, emberi kapcsolatok segítségével épül ki. Fejlődésében egymásra épül a saját testről alkotott kép, a saját múltról való tudás, a másoktól kapott visszajelzések, és a saját képességek ismerete.

A csecsemőkori mozgásminták rendszeres gyakorlása a leghatékonyabb módja a idegrendszer különböző részeinek  összehangolására. A fizikai állóképesség, az ügyesség, az izmok, izületek megfelelő működése ebben a folyamatban tökéletesedik. A mozgásfejlődés és vele együtt az idegrendszer fejlődése szigorú sorrendben zajlik. Ha kimaradnak vagy felcserélődnek az egyes lépcsőfokok, netán nincs elegendő tér vagy lehetőség a gyakorlásra, akkor hibák csúsznak a gyermek fejlődésmenetébe.

A gyakorlás természetes ideje az az első egy év. Azonban ha szükséges, később is van lehetőség a hiányosságok pótlására. Idegrendszert fejlesztő módszerek alkalmazásával eredményesen leküzdhetők a problémák.